Rövid betekintés a magyar fantasztikus novellairodalomba

PRAE 2020/4 — Spekulatív fikció

Meggyőződésem, hogy egy nemzet fantasztikus irodalma csak annyira egészséges — és egészséges alatt azt értem, hogy aktív, sokszínű és érzékeny — , amennyire fantasztikus novellairodalma az. Ezen lehet vitatkozni, de az tény, hogy bár talán ezen a téren is mutatkoznak hiányosságok, szégyenkezni nincs okunk: novellák és novelláskötetek jelennek meg ma is, ahogyan jelentek meg a spekulatív zsánerek hazai történetének kezdete óta szinte mindig.

Ha követed ezt a sorozatot, egy laikus szemén át kapsz betekintést a hazai fantasztikus irodalom novellatermésébe. Abban a reményben írom ezeket a bejegyzéseket, hogy Te is kedvet kapsz a bemutatott művek megismerésére.

Folytassuk a betekintést egy rendhagyó kötettel!

A Prae iodalmi és kultúratudományos folyóirat 2020/4. (2021-ben megjelent), Spekulatív fikció témájú számában a novellák csupán illusztrációk két tanulmány között, azonban frissességük és sokféleségük igen vonzó. Nem fiókból előrángatott alkotások ezek: aktuálisak és a jelenvalóságra reflektálnak. Ez a kiadvány része annak a tendenciának, amikor a társadalomtudományos körök egyre inkább a “magas irodalommal” egyenrangúként kezelik a fantasztikus irodalmat, illetve egyes társadalmi jelenségek mozgatórugóiként tekintenek rá, ezért kitüntetett figyelemmel foglalkoznak vele.

A lapszám velejét természetesen a tanulmányok adják, illetve a fikciós blokkokban nem csak novellák találhatók, hanem versek is. A kötetben szereplő valamennyi írást megemlítem, de csak a novellákról írok bővebben.
Természetesen a kiváló tanulmányok is érdemesek a figyelmünkre, hiszen egytől-egyig a hazai és külföldi fantasztikum egy-egy eseményét, jelenségét tárják fel és mutatják be.

A lapszámban szereplő írások:

Kerber Balázs: Kardnyelv (vers)

Mécs Anna: A kislányunk arca

Rövid novella a testkultusz megállíthatatlan térnyeréséről, a kivetített pszichiátriai jelenségekről és arról, hogyan hatnak ezekre a modern kommunikációs technológiák, a közösségi média és a bulvársajtó. A jövőben lehetségessé válik utódaink saját igényeink szerinti, születés előtti formálása, és ez félelmetes lehetőségeket nyit meg.

Brandon Hackett: Mikor hal már meg?

Markovics Botond poszt-humán halhatatlanság helyett ezúttal a végtelenített halandóság jövőképét veti fel: avagy milyen előnyökkel járhat, ha valaki örökké él, de sohasem változik? Elhaladhat mellettünk a technológiai fejlődés és az emberi evolúció úgy, hogy nem vagyunk hatással az eseményekre? Mintha a történet főhősében az elöregedő társadalmak jövőbeli dilemmája is megtestesülne.

Gáspár-Singer Anna: Aranykapu

Kicsit spirituális, kicsit mágikus, kicsit disztópikus karanténnovella: hősei az emlékekbe és a szebb jövő reményébe kapaszkodva vészelik át a bezártság hónapjait. De vajon a szabadulás hozza a megváltást, vagy az akklimatizáció? És melyik megoldással maradunk inkább önmagunk, emberek?

Farkas Balázs: Másolat

Farkas Balázs szellemes hasonmás-történetében önmagát vetíti ki saját életébe, úgy, mintha idegen lenne. Végig nem tudjuk eldönteni, hogy a spekulatív fikció az elbeszélő élettereként, vagy belső univerzumaként létezik, így a lezárás is bizonytalanságérzetet kelt, ami egy ilyen történethez illik is. A Másolat nem rímel a szerző “zsánerközeli” kalandozásait jelentő weird fiction írásokkal, inkább a Maszkabál három záróírásával rokonítható.

Németh Zoltán: Cala Spinosa (vers)

Nemes Z. Márió: Spekulatív hibridek — A magyar prózapoétika spekulatív mutációja a kétezertizes években (tanulmány)

Keserű József Performativitás, hazugság és világépítés (Moskát Anita: Mesterhazugság) (tanulmány — egyébként novellaelemzés)

Lapis József: Kontroll és bőr — Nyelvi és testi idegenség néhány kortárs disztópiában (tanulmány)

Sikorai Mátyás: Homorú tenger (vers)

Moskát Anita: Istenanyák

Moskát Anita fantasy disztópiájában a nőket arra kényszerítik, hogy különböző istenek gyermekeit hozzák világra. A novella egy olyan hatalmi rendszert mutat be, amelyben vallási és népi kulturális tradíciók mentén teszik társadalmilag elfogadottá a hatalmi asszimetrián alapuló szexuális kizsákmányolást, a nemi erőszakot, és a nők saját teste feletti önrendelkezési jogának sárba tiprását. Anita írása tehát jól rímel pl. az A szolgálólány meséje típusú “feminista disztópiára”, azaz aktuális és húsba vágó.

Sepsi László: Höksring gombái. A babaház (regényrészlet)

Egy készülő regény részlete. A Pinky szerzőjének új munkájában egy gombafertőzés okoz majd galibát vélhetően, de az egyébként olvasmányos és igen felkavaró és komor részletből erről még nem sokat tudunk meg. Várom szeretettel!

Oláh Péter: a delfinek nem alszanak; acélgyomor

Szerintem ezek prózaversek. Vagy csak nem értek hozzá. Minden esetre érdekes olvasmányok, de nem mondanám fantasztikus, avagy spekulatív fikciós műveknek. Ettől még persze jók, csak jelenlegi szempontunkból kevésbé érdekesek.

Molnár Illés: A naprendszer legkisebb bolygója, Üres füzet, Magyar tenger (versek)

Szép Eszter: A fantasy újragondolása és a sebezhetőség etikája Ursula K. Le Guin Szigetvilág-ciklusában (tanulmány)

Takács Gábor: A Dűne az ökokrízis korában

Novák Zsófia: Rekviem egy fényes jövőért. Felügyelet, megfigyelés és menedék a Fifteen Million Meritsben. (tanulmány)

Tatár Sándor: Gyürkőz(z)ünk maradni (vers)

Nyerges Gábor Ádám: Álmodik a magyar

Nem vagyok biztos benne, hogy erre használják a “hungaro-futurizmus” kifejezést, pedig nagyon illene rá. Szatirikus novella egy jövőről, amikor minden, de tényleg minden a magyarság körül forog. A novella persze inkább a jelenkor gúnyrajza, mintsem reális jövőkép. Persze ki tudja?

Székelyhidi Zsolt: A grinnyei gőzgombóc (regényrészlet)

Regényrészlet. Érdekes, egyszerű vidéki emberek által megélt vámpírtörténetnek tűnik, egyfajta “falusi gótikus rémtörténetnek”. Kíváncsian várom a teljes művet!

Szilágyi Zsófia Emma: Alternatív Éden

A bibliai bűnbeesés történetet kiforgató szatirikus novella, amihez az enyémnél kifinomultabb humorérzék kell.

Lukács Bence: Ahová vezetne; Beszélj (versek)

Tamás Péter: A legértékesebb páros New Yorkban

Újabb szatirikus írás, ezúttal a szuperhősségről, és egyben az átlagemberségről.

Versényi Anna: Haruspex. A béljós

Versényi Anna novellájában egy mentálisan beteg ember szemén keresztül látjuk a világot, így aztán nem is tudjuk megállapítani, hogy mi a valóság és mi nem az, illetve hogy, létezik-e valóság egyáltalán. A Festő paranoid képzelgései (?) és összeesküvés-elméletei nyomán széthullott mozaikként jelenik meg a külvilág, amely így a főhőssel azonosuló olvasó számára is félelmetes és idegen, ezzel együtt nagyon is ismerős lesz.

Baka L. Patrik: Ajtók odaátra; Csápok (versek)

Nemes István: A Káosz Szívének káosza, avagy hogyan (ne) adjunk ki könyvet a kilencvenes években? (visszaemlékezés, Káosz-rajongóknak is kötelező olvasmány!)

Konkoly Dániel: Halállal festeni (Jan van dem Boomen: Az árnyékfestő) (tanulmány)

Szedlák Ádám: Ceglédi cyberware és makói mágusok (tanulmány)

H. Nagy Péter: Bevezetés egy karanténkultúráról szóló monográfiából II.

Részletek egy fiktív, jövőbeli monográfiából — lényegében a 2020-as “vírushelyzetre” rímelő pop-kulturális jelenségeket és műveket vizsgál. Nagyon szórakoztató, ötletes, olvasmányos írás.

A lapszám zárásaként Clark Ashton Smith öt versét is olvashatjuk, aminek nagyon megörültem. A verseket Mohács Balázs fordította magyarra.

Értékelés:

Bár a kiadvány nem a fantasztikus novellairodalom felpezsdítéséért született meg, öröm látni, hogy a felkért szerzők nem régóta asztalfiókban porosodó ötleteiket vették elő, hanem friss, izgalmas írásokkal tették színesebbé a lapszámot. Így a PRAE Spekulatív fikció témájú száma nem csak tanulmányai okán megkerülhetetlen a fantasztikum barátai számára.

Info: Megjelent a Prae folyóirat spekulatív fikció tematikájú száma / PRAE.HU — a művészeti portál

Közreadó: Palimpszeszt Kulturális Alapítvány
Indulás — megszűnés: 1999-
ISSN: 1585–5112
Szakterület: Irodalom

Adatok forrása: MATARKA