Batwomanről gyűlölet nélkül

Egy sorozatbarát gondolatai.

Megszokhattuk már (bár tétlenül állnunk mellette akkor sem kellene), hogy az interneten, és különösen a közösségi portálokon a negatív energiákat sugárzó, gyűlölködő magatartásformák és megnyilvánulások könnyen otthonra találnak, nem kis mértékben a mindettől színleg elhatárolódó médiumok asszisztenciája mellett. Én magam olyannyira gyakran találkoztam ezzel, hogy elhatároztam, minimális szintre csökkentem Facebook-os jelenlétemet, és kerülöm az összetűzéseket. Azonban az, ami a Batwoman körül zajlik (és értem ez alatt kizárólag a magyar véleményeket — pedig “odakint” is zajlik hasonló), felszólalásra késztet, egyszerűen azért, mert kedvelem a sorozatot.

Amit látnunk kell már az elején: a gyűlöletvihar gyakran olyan témák nyomán kél, amelyek a legkisebb mértékben sem befolyásolják a mi (magyarok) mindennapi életünket. Sokan azonban létszükségletünknek érzik, hogy hozzászólják ilyen témákhoz. Talán ettől is úgy érzik magukat, hogy a világ vérkeringésének részei, pedig figyelmük leginkább, ha nem is kizárólagosan, a nyugati angol-szász populáris kultúra felé irányul.

Azt is látnunk kell, hogy a kereskedelmi médiumok (hacsak érdekeik nem sérülnek nagy mértékben) nem ragadnak kardot az embertelenség ellen, akkor sem, ha egyébként az emberiesség szószólói, hiszen a hírverés, ha negatív is, növeli a kattintások számát. Ezért a provokatív címek, és ezért van, hogy egy adott témában gyakrabban jelenik meg hír, ha abból ilyen fajta hírverés származhat.

A jelenség amire felfigyeltem, hogy ha a Batwomanről (szó szerint) bármilyen hír megjelenik, akkor azonnal megjelennek a gyűlölet zászlaját magasra tartó, őrjöngő véleményformálók. Mindez nincs összhangban a sorozat valói érdemeivel, ezért tartom fontosnak, hogy tisztázzuk ezt. Hiszen akik könnyedén kiszűrik a negatív véleményekből az egyértelműen rasszista és homofób véleményeket, azok is érezhetik úgy, hogy a Batwoman, ha lehámozzuk róla a társadalompolitikai mondanivalót, üres és semmiképpen sem szórakoztató. De ez nem igaz!

Azt sem állítom, hogy a Batwoman jó film lenne. Figyeljétek meg a bejegyzés óvatos címét! Nem tudok a sorozatról szeretettel beszélni, mert olyan értelemben nem szeretem, ahogyan egy valóban jó sorozatot szeretni tudok. De lehet róla gyűlölet nélkül beszélni, és meg is érdemli ezt a fajta hozzáállást.

A 2019-ben indult sorozat a CW Arrowversumából (a DC képregények lapjairól tévére adaptált “Zöld Íjász” karakter köré szőtt mitológiából) nőtt ki önálló projektté, olyan címek mellett, mint a Flash, vagy a Legends of Tomorrow. Az ilyen produkciók sajátja egyfajta alacsony, de stabil és a megszilárdult rajongótáborban csalódást nemigen keltő színvonal. Én magam soha nem vetettem bele magam az Arrowverzumba, sokáig ódzkodtam is tőle, mint valamilyen idejétmúlt tendencia erőszakos újradivatosításától. Azonban csupán kíváncsiságból megnéztem a Krypton sorozatot, és tetszett. Aztán jött a Batwoman, a Doom Patrol — és most ott tartok, hogy lehet, bepótolom, ami kimaradt. Természetesen nem kell elnéznünk egy sorozatnak, hogy gagyi — különösen annak fényében nem, hogy ugyanebből az istállóból jött ki nemrég a Superman & Lois, ami pedig minden tekintetben egy nagyságrendekkel magasabb minőségi osztály. De Batwoman így sem érdemli meg a gyűlöletet — hozzáteszem: általában ez nem is a sorozatnak szól, hanem a gyűlölködők vélt ellenségeinek, a “feminista, LMBTQ-párti, anti-fasiszta vagy anti-rasszista közösségeknek”.

Mert mi is a baj a Batwomannel az emberek egy (sajnos) jelentős részének a fejében?

A címszereplő karakter egy hosszú múltú, nálunk is igen népszerű, fehér férfi karakter női változata.
Nem csak, hogy nő, de homoszexuális is, legutóbb pedig már fekete is!
Akiket a fekete Batwomantől kiráz a hideg, azok talán el sem jutnak addig a felismerésig, hogy Ő is homoszexuális (erre majd vissza is térek).

Aki szerint pedig baj, hogy egy pop-kulturális alkotás kiáll bizonyos, sok területen valóban elnyomott közösségek mellett, az némi szócséplés után arra a megállapításra jut (pl. legutóbb a “halottnak hitt” “fehér Batwoman” visszatérése kapcsán), hogy a sorozat ennyi volt, hamarosan kifullad, kár volt belekezdeni, jobb nem erőltetni. Nos a CW annyira erőlteti, hogy már berendelte a harmadik évadot, és ha később mégis megszűnik, az az ötlettelenség és a nézőhiány oka lesz és nem a felvállalt társadalmi–politikai üzenetek miatt, amik egyébként erősebbé is teszik a Batwomant.

Bár az első, a bejelentést azonnal követő negatív vélemények után a, szerencsére művelt emberekben nem szűkölködő, magyar képregényes fórumokon többen kifejtették, hogy Batwoman nem a manapság trendszerű, és gyakran látványos kudarccal végződő, “nemváltás” eredménye, hanem egy már korábban létező képregénykarakter, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Batman gúnyáját és jelét magára öltő nő nem olyan értelemben klasszikus karakter, mint sok más “női verzió”.

Míg az első Batwoman, Kathy Kane 1956-ban jelent meg, a sorozat főhőse Kate Kane, a 2006-ban induló képregényszéria köpenyes bosszúállója. A vörösparókás, “gót femme fatale” jelmezt pedig egy korábbi Batgirl-koncepciótól örökölte. Ugye, máris ott tartunk, hogy van három “női Batmanünk”, és ráadásul Batgirlből sem csak egy volt. Akik nem nézik jó szemmel, hogy kedvenc karakterüket társadalompolitikai állásfoglalás céljából megváltoztatják, azok elfelejtik, hogy ezek a karakterek folyamatos változáson mentek keresztül az idők során, és már megszületésükkor társadalompolitikai üzenet átadása volt a céljuk. Aki azonosulni tud a Hitlert állcsúcson vágó Amerika Kapitánnyal, az vajon miért nem tudja elviselni, hogy az LMBTQ-közösségeknek is lehet saját Amerika Kapitánya?

No, tehát a Batwoman filmsorozat főhőse nem az ‘56-os Kathy Kane, hanem a 2006-ban színre lépő, homoszexuális nő, Kate Kane, aki nem lóbál habzó szájjal szivárványos zászlót, de igenis kiáll egyfajta világnézet mellett, és a karakter kedvelőjeként ezt el is várom tőle. A sorozat egyáltalán nem “tolja az arcunkba” társadalmi üzenetét, de szerencsére többet is érint.

A történet szerint Batman eltűnt, három éve nem látta senki, Gotham Cityben tombol a bűnözés. Ekkor lép színre a Varjaknak nevezett biztonsági szolgálat, Jacob Kane (Kate apja) vezetésével, hogy rendet tegyen és tudatosítsa: nem kérnek sem a tesze-tosza rendőrség, sem a köpenyes igazságosztók segítségéből. Az Egyesült Államokban a magán-biztonsági szolgálatoknak kétes megítélésük van. A 2020-as zavargások nyomán például “megerősödött bennük a bizalom”, azaz sokan inkább fizetnek ilyen szolgálatoknak, minthogy az átalakulás előtt álló rendőrségekre bízzák magukat. Ez is politikai üzenet, ha esetleg valaki nem vette volna észre.

A másik történeti szálon megtudjuk, hogy Kate Kane-t kizárták a katonai akadémiáról, mert viszonyt folytatott egyik évfolyamtárasával. A “csúf, gonosz rendszer” tehát a fiatalok közé állna, ezért Kate hátat fordít a megrögösödött és embertelen hagyományok bástyájának. Egyértelmű üzenet, nem igaz? Csakhogy ennél fontosabb az érzelmi trauma, ami ebből következik: Kate szerelme, Sophie Moore ugyanis nem hagyja el az akadémiát, megtagadja kettejük kapcsolatát az előmenetele érdekében.

Egyéb tragikus események és érzelmi megingások is elvonják Kate figyelmét attól, hogy a homoszexuálisok jogainak élharcosa legyen. Gyermekkorában elvesztette édesanyját és húgát, és mindezért Batmant okolja, aki (szerinte) inkább haverját, Jokert ment agyonverni, minthogy segítsen az ártatlan, de unalmas bajbajutottakon. Kate tehát félárva lett, ami, a szuperhősös képregények logikáját követve, már fél ok arra, hogy verőgéppé képezze magát. A másik fél ok, hogy miután kirakják az akadémiáról, bizonyítani akarja rátermettségét apjának, és csatlakozni akar a Varjakhoz. Azonban mindeközben Kate elfelejti a saját útját járni, amit ironikus módon akkor talál meg, amikor magára ölti Batman jelmezét. Ugyanis kiderül, hogy az Sötét Lovag álarca mögött az a Bruce Wayne rejtőzött mindvégig, aki a nehéz időszakban anyagilag és erkölcsileg is támogatta a Kane családot, nem kis mértékben a bűntudattól vezérelve. Miután Kate megérti Bruce motivációit, megérti Batman szerepét is, és megérti, mennyire hiányzik Gotham Citynek.

Minden valamire való szuperhős mellé jár egy nemezis. Alice első blikkre ugyan gyenge Harley Quinn/Joker-utánzatnak tűnik, nagyon hamar több dimenziót kap. Már a legelső részben kiderül, hogy nem más Ő, mint Beth, Kate halottnak hitt ikerhúga, innentől kezdve pedig kettejük kapcsolatának kidolgozása olyannyira meghatározza a sorozatot, hogy még a második évadban is érezni a hatását. Beth-t/Alice-t egy őrült család tartotta fogva és nevelte fel, ezért nem talált rá senki a keresés során. Mint az egy szuperbűnözőtől elvárható, motivációi zavarosak, de alapvetően el akar pusztítani mindent és mindenkit testvérhúgán, Kate-en kívül, mindaddig, amíg az egyértelmű jelét adja, hogy lemondott róla.

Ebből is látszik, hogy Kate Kane karaktere sokkal több dimenzióból áll, mint azt gyűlölői sugallják. Igen, mellé áll az LMBTQ-közösségek ügyének, illetve szexuális identitását Batwomanként is felvállalja, de miért ne tenné? Emellett a sorozat nagyon gyengéden érint még olyan témákat, mint a berögzült társadalmi nemi szerepek, vagy a fiatal korúak frusztrációi. De maga Batwoman nem száll síkra jobban az emberi jogokért, mint amennyire az egy szuperhőstől (szerintem amúgy mindenkitől) elvárható.

A gyűlölet egy újabb hullámát szították fel a második évad körüli események. Először is a Kate-et alakító Ruby Rose kilépett a sorozatból, egészségügyi gondokra hivatkozva. A második évad egyébként is késett a járványhelyzet miatt. Most azonban szívét, lelkét vesztette el a sorozat, és világossá vált, hogy a folytatásban másnak kell magára öltenie Batwoman maszkját. Nos a jelölt Javicia Leslie színésznő lett, aki — Most kapaszkodjatok meg! — afroamerikai (egyébként Németországban született)! Ezzel egyébként Ő lett az első fekete nő, aki szuperhős-sorozatban címszereplő karaktert alakíthat. Akit ez lesokkol, az még jobban kapaszkodjon meg: a karaktere, Ryan Wilder, tehát az új Batwoman (aki beköltözött a képregények lapjaira is egyébként) Kate-hez hasonlóan szintén homoszexuális. Mi fog most történni?!

Hát az történt, hogy a sorozat sprektuma kitolódott olyan társadalmi témák felé, amik az “alsóbb néprétegeket” érintik, mint a kizsákmányolás és a drogok, vagy a gyermekkori kilátástalanság, a kirekesztés. Ahogyan Kate kiállt az LMBTQ-közösségek mellett, úgy Ryan az “afroamerikai kisebbség” mellett áll ki — legalábbis a gyűlölők fejében. Ugyanis az igazság az, hogy mint minden igazi szuperhős, mindketten az elesettek védelmében, az elnyomás ellen, az emberiesség ügyében állnak ki. “Származásukból” adódóan másképp látják ezeket az ügyeket, de céljuk közös. Mindannyian követnek el hibákat, jellemfejlődésük, tragédiáik, győzelmeik és vereségeik során azonban soha sem veszítik szemük elől ezt a magasztos célt, még ha erkölcsi kódexük újra és újra felülvizsgálatra szorul is.

Ígértem, hogy az új Batwoman szexuális identitására még kitérek, és most íme! Miért kellett, hogy az új karakter, aki elvileg tiszta lappal indul, szintén meleg legyen? A valász az, hogy a karakter eredeti verziója, a 2006-os képregényfigura, tudatosan és üzenetértékűen lett homoszexuális. Jelentősége a nyitás, és a korábban mellőzött társadalmi csoportok szerepeltetése volt. Igaz ugyan, hogy a sorozatnak elvileg ezt nem kellett volna követnie, de az első évad már felvállalta ezt, a második évad kényszerű váltása pedig nem engedte meg az üzenet semmissé tételét. Batwomannak homoszexuálisnak kell lennie érzésem szerint — hogy nem szupergazdag fehér örökös, az pedig csak további nyitás a társadalom újabb rétegei felé.

A sorozat még így sem csak a mondanivaló sulykolásáról szól, ezt kihangsúlyozom! Olyannyira nem, hogy az én elvárásaimat kissé alá is múlta ilyen téren, de az új évad új látásmódja felfrissítette az érdeklődésemet.

Nem hiszem, hogy a gyűlölködőket meg tudom győzni, és erről le is mondtam. Azt is látom ugyanis, hogy alapvetően két táborból kerülnek ki: akik nem is látták a sorozatot, vagy akik magukénak éreznek bizonyos külföldi ügyeket, holott azokat csak felületesen ismerik. Ráadásul mindkettejüket megvezetik a klikkelésszámra hajtó médiumok, amik minimum elnézik a tombolást, de nem ritkán asszisztálnak is hozzá.
Elgondolkodtatott a tény, hogy a a sorozatot a társadalompolitikai üzenetei miatt undorodva félrelökők elsiklottak egy aspektusán a történetnek: van egy (egyébként ázsiai-amerikai) központi karakter, aki illegális klinikát üzemeltet azok részére, akik a megfelelő társadalombiztosítás hiánya miatt nem vehetnek igénybe legális egészségügyi szolgáltatást. Nem csak szegény és nincstelenek vannak közöttük, de drogosok és bűnözők is. Ez konkrét politikai üzenet, mégsem jutott el az ilyenekre érzékenyek tudatáig.
Ez azért lehet, mert ezek az emberek csak azokat a “tényeket” veszik észre, amiket eléjük raknak és úgy, ahogyan eléjük rakják őket, valamint csak akkor szólalnak fel, ha (általában képzelt) érdekeiket fenyegetve érzik.

Azt kell hinnem, hogy a gyűlölet tombolása egyben az ostobaság győzelmi tánca is. Ez elszomorít ugyan, de semmi annak tudatához képest, hogy a 2020-as években egyes embercsoportok alanyi joguknak tekintik, hogy más embercsoportok iránt megsemmisítő gyűlöletet érezzenek.